2008.10.17.
Szakács Gábor
2008. augusztus 25-30-a között Sarajevoban rendezték meg a „Boszniai Piramisok Völgyéről szóló Első Nemzetközi Tudományos tanácskozás”-t, angol nevén röviden az ICBP-t (The First International Scientific Conference about the Bosnian Valley of the Pyramids).
A szervezők több, mint 50 tudóst hívtak meg Egyiptomból, Szaud-Arábiából, Kínából, Oroszországból, Lengyelországból, Nagy- Britanniából, Magyarországról, Ausztriából, Horvátországból, Montenegróból és persze Bosznia-Herzegovinából.
Régészek, geológusok, fizikusok, egyiptológusok, kémikusok, építészek, geodéziai kutatók, írásszakértők fejtették ki véleményüket, az esemény helyszínéről tucatnyi újság és képcsatorna munkatársai tudósítottak.
Feleségemet, Friedrich Klára rovásíráskutatót, a visokoi piramisok és az újkőkori Tordos-Vinca műveltség rovásjeleinek korszakos jelentőségű összevetéséért már előzetesen a rendezvény egyik alelnökévé választatták.
Mivel személyesen nem tudott jelen lenni, én képviseltem és tartottam angol nyelvű előadást a tanulmányáról, amit a jelenlévő tudósok elfogadtak. Mielőtt a tanácskozásról beszámolnék,
röviden tekintsük az eddig történteket!
2005-ben történt, hogy a visokoi múzeum igazgatója felhívta a
az Amerikai Egyesült Államokban mintegy évtizede élő, bosnyák származású, Semir Osmanagic figyelmét a Bosna folyó völgyét körülvevő piramis alakú hegyekre.
Ez a hivatalos álláspont, amit nincs okom kétségbe vonni. Más kérdés, hogy Semir édesapja, a szeptemberben nyolcvanadik életévet betöltött Muris Osmanagic a jugoszláv állam idejében maga is országosan elismert geológus volt, akinek érdeklődését aligha kerülhette el a korábbi évtizedekben a visokoi Visocica hegy tökéletes piramis alakja. Annál is kevésbé, mivel 1930-as évekből származó, megbarnult fényképeken a mainál lényegesen kevesebb növényzettel borított hegy a korabeli szemlélőben is aligha hagyott kétséget a hasonlóságot illetően. Hogy ez a hasonlóság mégis csak most került szóba, annak alighanem ugyanaz lehetett az oka, amiért Magyarországon sem fogadja el a hivatalos történetírás a finnugor elmélettől eltérő nézeteket. Minden bizonnyal Bosznia-Herzegovinában is bolondnak nézték volna a visokoi piramist emlegetőket.
Amikor Osmanagic 2005-ben hozzákezdett a feltáráshoz, már felkereste a világ több száz piramisát. Noha hivatalos kutatói címe még nincs – a maya műveltségről szóló doktori munkáján most dolgozik -, széleskörű ismereteket szerzett a világ eme csodáiról. És talán éppen a hivatalos cím hiánya bátorította, hiszen nem volt mit vesztenie, ellentétben azokkal a nemzetközi hírű szakemberekkel, akik a világ keletkezéséről és történeti korszakairól hangoztatnak elletmondást nem tűrő, ugyanakkor téves nézeteket.
Nem kisebb dologról van szó, mint hogy a bosnyák piramisok léte alapvetően újraíratja nem csak Európa, hanem az egész világ történelmét.
Az elmúlt két és fél év során az alábbi, legfontosabb tényeket sikerült megállapítani, amelyeket magam is személyesen láttam, tapasztaltam:
– az eredetileg Visocica-nak nevezett, majd Nap piramisra átkeresztelt hegy négy oldala tökéletesen tájolt az égtájak felé.
– – az egyik oldalához vezető hegygerincben feltárt több kilométeres Ravne alagútban környezetidegen, több tonnás homokköveken a Tordos Vinca műveltség rovásjelei találhatók (az egyik – ez saját felfedezésem – a Tatárlakai korong jobb alsó sarkában lévő megfeszített íjra helyezett nyílvesszőt mutatja, ami összerótt D és N, vagy Ny betű)
– – az alagút oldalelágazásait – szellőzőjáratait(?) – egymásra pakolt, szintén környezetidegen, laposra csiszolt kövekkel torlaszolták el.
– – a Nap piramis egyik élének részletét feltárták, azon magam is jártam
– a Nap piramis oldalát négy rétegben, egymással kötésben elhelyezett hatalmas, több tonnás kőlapok fedik
– a Nap piramis kezdetektől szakrális helynek számíthatott, hiszen ennek tetejére építették Herzegovina uralkodójának várát (romjait jelenleg tárják fel)
– a völgy túloldalán emelkedő Pljesevica hegy, új nevén Hold piramis, zikkurat jellegű, szintjei csigavonalban emelkednek, ez a köralak a hegypiramis felétől fölfelé élekké változik
– a Hold piramis fennsíkban végződik, amelyen homokkő kavicsok ezreiből kirakott sétány, valamint csempeszerű homokkőlapokkal borított felület található (utóbbiakon több rovásjel is megfigyelhető)
– – egy fennsíkról végzett kétszázméteres fúrás első 150 méterén felváltva jelentkeztek a homokkő-agyag rétegek, majd az utolsó ötven méteren napjainkban is egyedülállóan egységes szerkezetű, szürke cement(?) kőzeten haladt keresztűl a fúró
– néhány kilométerre Visokotól, a Vratnica nevű településen egy félszáz méter magas, Toprakalija nevű tumulusz – földdel fedett kődomb (sír?) – oldalában 23 tonnás monolitot (kőoszlopot) ástak ki, amelyen szintén számtalan apró rovásjel fedezhető fel
– az egyik feltárt szinten óriási, rücskös felületű kőlapok kerültek felszínre, amelyek öt-nyolc centiméteres fugái azt az érzetet keltik, hogy építői ezzel a módszerrel igyekeztek elejét venni a földmozgások közben bekövetkező károknak
– Még hosszan lehetne sorolni a bizonyított tényeket, ám amint azt az egyiptomi Dr. Nabil Mohammed Swelim, a Piramis Kutatások kandidátusa, az ICBP elnöke e sorok írójának elmondta, a feltárás kezdetén a munkálatokból és a dicsőségből kimaradt tudósok szakmai féltékenységből alpári támadásokat indítottak Osmanagic ellen.
Hogy mennyire nem a tényekről szól a vita azt a tanácskozáson elhangzott több, heves szópárbaj jól tükrözi.
És ezzel térjünk rá a sarajevoi találkozóra!
Dr. Aly Abdulah Barakat kairói geológus, bányászati szakember kifejtette, hogy a Nap, Hold és Sárkány – ez a völgyet körülvevő, de még fel nem tárt harmadik piramis – elnevezésű, természet alkotta alapképződmény jelenlegi formáját minden kétséget kizáróan emberi tevékenységnek tartja, akárcsak az egyesek szerint gleccser üledéknek nevezett konglomerátum kőzetet. Vele ellentétben a szintén egyiptomi Dr. Mohamed Ibrahim El-Anbaawy geológus, a Kairói Egyetem Tudományos Fakultásának tanára amellett kardoskodott, hogy minden kőréteg – így konglomerátum – és repedés földmozgások következménye. Arra persze nem tudott magyarázatot adni, hogy milyen természeti erők pakolták egymásra az alagút oldaljáratainak köveit, az egymás mellé, nyílegyenesen rakott kőlapokon miért nem látszanak földmozgások okozta törésnyomok. Arra aztán végképp nem tudott válaszolni, hogy az alagút mennyezetének beton szilárdságú konglomerátumába hogyan ágyazódhatott egy deszkaszerű famaradvány. A fa ugyanis csak lágy anyaghoz köt, következésképp ez akkor történhetett, amikor ez az El-Anbaaway által természetesnek
tartott kőzet lágy volt. Ennek idejét a brit és lengyel szakember C14-es vizsgálattal adta meg: 35 000 év. Természetes kőzettani kialakulás szempontjából ez az időpont túl fiatalnak tűnik, a még lágy anyaggal történő munkálatokat feltételezve viszont akár hihető is lehet. Ez viszont azt jelenti, hogy ha piramis oldalához vezető, kiépített alagútban ennyi idős famaradványt találtak, akkor a piramishegynek ennél idősebbnek kell lennie!
A tanácskozás során fényképekkel és filmekkel kiegészített előadások hangzottak el a Szlovéniában, Angliában, Kínában, Egyiptomban feltárt, illetve feltételezett piramisokról, lehetséges szerepükről. Minden 15 perces előadást 5 perces kérdés – felelet követett, amelyben a kérdezők megkérdőjelezhették az előadó által elmondottakat.
A tanácskozás során a Friedrich Klára által összeállított, a röviden székely-magyarnak nevezett rovásírás ábécé, a Tordos-Vinca műveltség, a gyergyói Tászok-tető, a francia Glozel köveinek és a bosnyák piramisok egyszerű és összetett jeleinek nagyfokú hasonlóságát bizonyító tanulmány nagy feltűnést keltett. A kérdések nem is tudták megkérdőjelezni, ezek inkább arra vonatkoztak, hogy az említetteken kívül más írások miért nem kerültek be az előadásba. Erre könnyű volt a válasz, hiszen 15 percben még azt sem lehetett részletesen kifejteni, ami a beadványban szerepelt, de röviden megemlítettem a jelek portugál (Alvao), az iráni (Tepe Yahya), a sumer, egyiptomi, trójai, krétai párhuzamait is.
Egy kérdés arra vonatkozott, hogy azonosnak tartom-e a jelek alkotóit és a piramisok építőit? Erre csak azt válaszolhattam, hogy nem feltétlenül, hiszen a Tordos-Vinca műveltség jelenlegi ismereteink szerint 5-8000, ha viszont a Ravne alagútban talált deszkatöredék
35 000 éves, akkor a kettő közötti időszakban élt népcsoportot jelenleg megnevezni nem tudjuk.
A két napos helyszíni bejárást és ugyancsak két napos tanácskozást követően 11 tagú testület fogalmazott meg ajánlásokat a határozatokra. A szóhasználat arra törekedett, hogy lehetőleg mindenki számára elfogadható legyen, ami olyan jól sikerült, hogy a résztvevők valóban egyöntetűen megszavazták. Ezek lényege a következő:
– A boszniai Piramisok völgyének feltárása régészeti és geológiai fontosságánál fogva további sokoldalú tudományos kutatást igényel, ami feleletet adhat a boszniai piramis dombok (pyramid hills), a kiterjedt alagútrendszer és as környék régészeti emlékeivel kapcsolatos kérdésekre.
– 2010-ben ismét össze kell hívni Sarajevoban a tanácskozást még több, a világ minden részéről érkező tudós részvételével.
– Az ICBP Sarajevo központtal piramis kutatással foglalkozó intézet létrehozását javasolja.
– A boszniai Piramisok völgye kutatásának elősegítésére
javasolja továbbá Bosznia-Herzegovina egyetemeinek a diploma szintű régészeti oktatást.
A tanácskozás jelentőségét mutatja, hogy a megnyitón üzenetben köszöntötte az ország kormányfője, helyettese pedig személyesen méltatta. Ugyancsak személyesen üdvözölte a rendezvényt az ország idegenforgalmi minisztere, Egyiptom nagykövete, támogatásukról biztosították Sarajevo és Visoko polgármesterei. Mindezt akkor értékeljük igazán, ha tudjuk, hogy bosnyák tudósok egy csoportja korábban a feltárások leállítására szólította fel a kormányt. Ettől kezdve egyértelművé vált, hogy a visokoi piramis feltárások tényét a világ előtt elhallgatni, kutatóit nevetségessé tenni hitelt érdemlően nem lehet.
E sorok írója és Friedrich Klára saját tapaszatalatai és elsősorban a helyszínen talált rovásbetűk, jelek alapján meggyőződéssel vallja az emberi beavatkozás tényét.
Függelék:
Szakács Gábor eddig hétszer, Friedrich Klára kétszer járt a helyszínen.
(Forrás: internet)
A Föld legnagyobb és legősibb (30-40000 éves) piramisa – eddigi ismereteink szerint – a boszniai nap-piramis, amelyben székely-magyar rovásirás található.
A Duna TV interjút készített a kutatás szervezőjével Magyarországon. A felvétel magyar nyelvű, angol feliratozással.