FESZTY ÁRPÁD – MAGYAROK BEJÖVETELE

Kerkayné Maczky Emese

A Feszty-Körkép őseinknek a Kárpátmedencébe való visszatérését ábrázolja.

A körkép, – a panorámafestészet – külön műfaj. Gyökerei közel 2000 évre, a klasszikus Róma korába nyúlnak vissza. Majd a reneszánsz idején újjászületik és népszerűsége azóta is tart. A nézőt egy kör alakú festmény közepébe helyezi, melynek a szemlélő lábától a festményig húzódó épített előtere fokozza az optikai csalódást. Feszty Árpád “A magyarok bejövetele” c. körképe kiemelkedett kortársai közül, melyekből mindössze húszegynéhány, különböző művészi értékű, maradt fenn.

Feszty Árpád, festőművész (1856-1914), párizsi tanulmányútján, 1890-ben látott egy napóleoni csatát megörökítő óriás panorámafestményt és ennek hatására elhatározta, hogy hasonló méretű körképen megörökíti a özönvíz történetét. Apósa, Jókai Mór fantáziáját megragadta az ötlet, de a Honvisszafoglalás megfestésére ösztönözte vejét. Különleges időszaka volt ez történelmünknek, hiszen ekkor készült a magyar nemzet az államalapítás ezredik évfordulójának megünneplésére. A sugárúti paloták között az úttest alatt már lefektették a szenzáció számba menő földalatti sínpárjait. A Hősök terén szoborcsarnok készült. Mindenütt az egész országban maradandót, a nemzeti emlékezethez méltót alkottak. Árpád és vezérei, a hősi múlt képi megörökítése jól illett az évforduló hangulatához. Így természetes, hogy a nagyszabású vállalkozáshoz megkapta a kellő támogatást. A főváros adott területet a képet befogadó körcsarnok részére, melyet bátyja, Feszty Gyula építész tervezett és épített fel rekord idő alatt. A kiállítási épület vázrendszerrel épült, a falakat vashálóval erősítették. Átmérője 40 m, falmagassága 16 m. volt. Egyszerre 236 látogató fért el. A pénzügyi alapokat biztosító részvénytársaságot is bátyja alapította.

Feszty hitelesen akarta ábrázolni a nagy történelmi eseményt. Időt, fáradságot, anyagi áldozatot nem kímélve kezdett hozzá az előkészületekhez. Történelmi tanulmányokat folytatott, könyvtárakban kutatott, orosz tudósokkal levelezett, tanulmányozta az ősi, közép-ázsiai fegyverzetet, ruházatot, Kis-Ázsiából hozatott képeket, ruhákat, az országos néprajzi gyűjtemény adatait is összegezte, fényképezett földvárakat, készített olaj-, pasztell- és szénvázlatokat. A táj képének hiteles rögzítésére 1892-ben elutazott a Vereckei szoroshoz terepszemlére, helyszíni vázlatok készítésére. A festőt három társa, Ujvári Ignác, Spányi Béla és Mednyánszky László kísérte el. A Vereckei-hágó nyugati lábánál fekvő Volóci-völgyben egy dombocskán négyoldalú veranda szerű faházikót építettek. Ennek ablakaiból rajzolták le a körbevevő tájat, a Szolyvai-havasokat, Munkács hegyét, a Latorca völgyét, s keleten a Vereckei-lejtőt. A négy kartont összeragasztva szemük elé tárult az a táj, melyet – 1000 év előtti állapotába visszaképzelve – Feszty fantáziája közel 2000 alakkal népesített be.

A Vereckei-hágónál készített vázlatot vetítették a hatalmas 120 méter hosszú és 14,5 méter széles vászonra. A 1725 négyzetméter kiterjedésű alkotáshoz 10 mázsa (1000 kg) festéket használtak fel.

A fővárossal kötött szerződés értelmében két év alatt kellett megfesteni és felállítani a képet. A szűkre szabott idő nyomasztóan sürgette a munkálatokat. Mire Belgiumból megérkezett a különleges 8 méter szélesre szőtt vászon, a tartószerkezet már készen állott, amire össze varrva körbe felfüggesztették a hatalmas anyagot. Amikor Feszty felesége, Jókai Róza, aki maga is festőakadémiát végzett, meglátta az óriási felületet, megrémült a férjére váró iszonyatosan nagy munka gondolatától és ájultan rogyott össze. Csak a háttér – égbolt és felhők – megfestése két hónapig tartott. Ezt az emberfeletti munkát Feszty egymaga végezte, megadva ezzel a kép különleges hangulatát. Ezenkívül ő festette a dombtetőn álló vezérek csoportját, és Árpád alakjában saját arcképét örökítette meg. A szekereket, az ökröket, az előtérnek szikláit is Feszty festette. Többemeletes munkaállványokon dolgoztak, melyeket vasúti síneken lehetett körbegördíteni a vászon előtt.

Mivel képtelenség lett volna, hogy egymaga fesse meg az egész felületet, munkatársakat választott maga mellé. Több mint 20 művész dolgozott a képen. Ujváry, Mednyánszky, Spányi Béla, Olgyay Ferenc a háttér tájakat vállalták. A fergeteges lovasroham megjelenítésének Vágó Pál volt a mestere. Fesztyné Jókai Róza a halott alakokat festette meg. A fáradt művészek végkimerülésig, éjjel nappal dolgoztak és Dankó Pista és zenekara vidította őket, hogy el ne aludjanak az állványokon. A korabeli sajtó folyamatosan tudósította az ország népét az eseményekről. Az utolsó hónapban készült el az előtér. Nagy szenzációnak számított az a technikai újdonság, hogy a Latorca forrásából igazi víz csobogott.

1894. május 12-én, Pünkösdkor volt a megnyitás nagy napja. Május 13-án adták át a nagyközönségnek. A sajtó elragadtatással írt az ezeréves évforduló nyitányának számító eseményről. Ámulva nézte a tömeg a hatalmas térhatású festményt, a vezéreket, a lovasrohamot, a fehér ló feláldozását, a táborvezért, a nőrablást és a családok lenyűgöző bevonulását. Ezt a hat fő jelenetet illesztette Feszty úgy a tájba, hogy az összekötő tájelemek folyamatossá teszik a látványt. Óriási sikere lett a körképnek nem csak Magyarországon, de a századvégi londoni világkiállításon is csodájára jártak.

1909-ben tért vissza Budapestre európai útjáról a körkép. Az utaztatás miatt a festmény rossz állapotba került, fel kellett újítani. Új otthont kapott, mert a régit lebontották és helyébe építették a Szépművészeti Múzeumot. Sajnos második otthona egy rosszul megépített átmeneti épület volt a mai Vidám Park területén. Budapest ostroma alatt, 1944-ben bombatalálat érte az épületet és a kép kétharmad része elégett. A maradék vásznat semmi sem védte esőtől, hótól. A képet sem öccse Feszty István (határon túlra került) sem lánya Feszty Masa nem tudta megmenteni. Évekig hányódott különböző raktárakban, míg végre a Nemzeti Galéria vette gondozásába.

1975-ben kezdték meg Szegeden a festmény állagmegőrzését. Lengyel művészek restaurálták 1991-1995 között és az ezeregyszázas évfordulón ismét eredeti szépségében ragyogott saját otthonában. A körképet 1995. július 14-én, Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkban, országos ünnepség keretében újra felavatták. Feszty Árpád tehetsége és népét szerető magyar lelke tovább él A magyarok bejövetele c. hatalmas és elbűvölő művészeti alkotásban, mely méltóképpen emlékezik meg államalapító őseinkről és öntudatra ébreszti a mai magyarságot.

Forrás:

Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó Budapest 1967

Ősi Gyökér, XXIII. 4. okt.-dec. 1995. Feszty Masa könyve alapján írt cikk

“Mit kell tudni a Feszty körképről”

Pesti Hírlap Lexikona, Budapest 1937

Trogmayer Ottó szegedi múzeumi igazgató írása egy, a Feszty-körkép színes

reprodukcióit tartalmazó, 1996-ban kiadott naptárban