A LEGSZENTEBB CSALÁDFA
Molnár V. József
(részlet)
A hajdan volt ember hitében a szenteket Isten hívja el szolgálatra, tudásuk közvetlenül Istentől származik, bennük, általuk az Ő akarata munkál maradéktalanul… A Teremtő minden nemzetnek, nemzetiségnek, családnak, egy személynek, s az emberek különb-különb csoportjának, rétegének juttatott szentet…
Eleink, a Turul-nemzetség fényes királyainak idején Emese méhének madáráldotta gyermekét, ÁLMOST SZENTNEK TARTOTTÁK, S AKKÉNT TISZTELTÉK, S A TŐLE SZÁRMAZÓ VEZÉRT, URALKODÓT VALAHÁNYAT. Nincs a világnak még egy olyan nemzetsége, amely egyenes- és oldalági leszármazottaiban annyi szentet adott volna az emberi-mindeneknek, mint Álmosé! De népünk a hagyományainkat értő, s azok szerint élő vidékeinken szentnek tudja Nimródot, Hunort és Magyart, s elhívottnak Isten-adta nagynak, gyalázat űzőnek Attilát, a Korona és a Korbács „érdemesét”-t…
S nincs a világnak még egy olyan hona, nemzete ahol, akinél a legfőbb szent a Korona lenne, aki az égből szállott alá, aki az érettünk emberré lett Isten – „Krisztus képe”, s István és László felajánlása okán Boldogasszony, örökös ég-adta királyságunk, örökös királynéjának éke. A magyar Szent Korona, mivel alkotója hasonlóképpen tette dolgát, mint a kisgyermek, mint Csontváry… – hagyta, hogy fogják, vezessék a kezét, mivel lét fölötti állapotban, révületben született, Isten tenyerén, valóban égből szállott alá, s a teremtő Úr Újszövetség értékű és érvényű kinyilatkoztatása; vele, általa, miképpen a szolgálatára rendelt magyari szentek valahányával Isten az eredendő, eleven rendet szándékozik visszaállítani, lehetőséget ad a Paradicsomát vesztett embernek, hogy amikor annak ideje érkezik az elveszett világba visszaemelkedhessék.
„Krisztus képe” szentjeinek személyenként más-más természetű dolog végzése osztatott, osztatik ki; s a szentek hierarchiájában királyiaknak adatik a legtöbb, a legnagyobb. Népünk szentjei közül Márton – akit a Középkor európai legendáriuma hun-magyar királyi sarjnak tart – az advent, az előkészület, az előkészítő (a kalendáriumban november 11-i névünnepe az adventot kapuzza); István és Imre, ekképpen, párosan az újulást előző, s adó szükséges áldozat (István névünnepén, augusztus 20-án töve szakad az addig látványosan teret-időt szervező nő-növényinek a határban, s bennünk csakúgy, s Imre november 5-én a minden-élet áldozatba fordulását hozza); László, a táltoskirály a „keresztelőnk”, „a” kereszténység valósítója, az akkorra már széthulló, jelzősödő keresztény világban (a kalendáriumban Keresztelő János június 24-i ünnepe közelében, június 27-én kapta meg helyét); Árpádházi Szent Erzsébet az alamizsna (névünnepét november 19-e hozza), ő a télelő, annak atyatermészetű minden-jósága, a test teljes lecsupaszodása, az adás, az odaadás, hogy a lélek fehéren izzó fészekkel várhassa a születni készülőt; Margit, királyi apja IV. Béla, s a vele-társ magyari urak halálos bűne miatt, érettünk, s valahányunkért: az akkor, a most, s a majdan élőkért engesztelés (ünnepe a köves, jeges atyai szigor idejére, január 18-ra esik)… Margitot apja ajánlotta, adta engesztelő áldozatul az egyháznak, hogy békítse e tettel Isten jogos haragját; de valójában már anyja méhében a Teremtő hívta el szolgálóleányának e szüzet, táltossá, szentté nemesítve őt magzat állapotában…
(Szántai Lajos, Az Örök Királynak leánya Árpád-házi Szent Margit, Főnix Könyvek 20, Debrecen 1999)
——–
Az Árpád-házi szentek nem környezetük hatására, nem imádságos, vezeklő életvitelük miatt lettek szentek, hanem azért, mert szentnek születtek, „ahogyan a Turul-nemzetség kiáramló fényfolyamából a szent királyok és királylányok születni szoktak” (Szántai Lajos).
———
A TURUL-NEMZETSÉG SZENTJEI
A Turul-nemzetség eddig összegyűjtött, szentté és boldoggá avatott, avagy szentként tisztelt szentjeinek névsora:
Szent István király (969/70-1038), Géza fejedelem fia
Szent Imre herceg (1007-1031), Szent István király fia
Skóciai Szent Margit királyné (1047-1093), Szent István király unokája – édesanyja Ágota Szent István lánya
Ágotát, Szent István leányát az angol katolikusok boldogként tisztelik.*
Szent Dávid vagy Dabid mac Mail Choluim Skócia királya (1085-1153), Skóciai Szent Margit fia, Szent István király dédunokája.
Szent Kálmán skót herceg, szintén Skóciai Szent Margit fia, Szent István király dédunokája, mint száműzött zarándok Ausztriában szenvedett vértanú halált.
Salamon királyt (1052-1090 körül) – I. Endre fiát – a pólai nép megcsodálta életében, halála után pedig oltárra emelte s az ottani papság misét és zsolozsmát végzett tiszteletére.* Hevenesi Gábriel S.J. Régi Magyar Szentség című 1737-ben kiadott könyvében Szent Salamon királyról ír.
Szent László király (1040-1095), I. Béla király fia, Vázsoly unokája
Árpád-házi Szent Piroska/Eiréné bizánci császárné (1088-1134), Szent László király leánya
Szent (?) Zsófia, II. Vak Béla király (1131-1141) leánya, III. Konrád német császár fiával Henrikkel jegyezték el, majd elűzték. Az admonti kolostorban fejezte be életét.*
Csehországi ill. Árpád-házinak is nevezett Szent Ágnes (1205-1282), III. Béla király unokája – édesanyja Konstancia III. Béla leánya
Árpád-házi Nagy Szent Erzsébet (1207-1231), II. Endre király leánya
Boldog Gertrud premontrei apátnő (1227-1297), Szent Erzsébet leánya
Kálmán halicsi királyt (+1241), II. Endre fiát, a boldogemlékűek közt emlegetik a halicsiak.*
Árpád-házi Szent Kinga királyné (1224-1292), Lengyelország és Litvánia védőszentje, IV. Béla király leánya
Árpád-házi Boldog Jolán fejedelemasszony, majd klarissza szerzetesnő (1235-1298), IV. Béla király leánya
Árpád-házi Szent Margit, domonkos szerzetesnő (1242-1270), IV. Béla király leánya
Konstancia (+1300) IV. Béla leánya, Oroszországba került és ott tisztelik szentként.*
Árpád-házi Boldog Erzsébet özvegy és szerzetes (1260-1320), V. István király leánya
Anjou/Toulouse-i Szent Lajos (1275-1297), Árpád-házi Mária fia, V. István király unokája
Portugáliai Szent Erzsébet királyné (1271-1336), II. Endre király dédunokája – nagyanyja Jolánta II. Endre leánya, az aragóniai Jakab király (Jaime I. De Aragón) hitvese, és akinek óriási a tisztelete Spanyolországban. Mint Violant d’Hongria, hitvesével együtt, több napon át ünnepelik minden évben, mint városalapítókat (1251).
Árpád-házi ifjabb Szent Erzsébet domonkos szerzetesnő (1292-1336), III. Endre magyar király leánya, az Árpád-ház utolsó aranygallyacskája
Anjou Szent Hedvig királynő (1374-1399), I. Nagy Lajos király leánya mind apai, mind anyai ágon, egyazon fokon, az Árpádházi szentkirályok vér szerinti ivadéka, lévén Nagy Lajos dédanyja Mária-, és Kotromanics Erzsébet dédanyja Katalin testvérek, mindketten V. István király leányai. (Szamosi József – Hedvig az angyalarcú királynő, Életünk, 1997. jul-aug. – írásában megjegyzi, hogy Bosnyák Erzsébet, Nagy Lajos felesége, és Hedvig is a közismerten magyar szellemű budai udvarban nevelődött, ott pedig a magyar nyelv tudása kötelező volt.)
Nagy Lajos királyunkat a lengyelek szentként tisztelik. Nagy Lajos úgy apai, mint anyai ágon a Turul-nemzetség leszármazottja. Benitendi velencei államkancellár mondta Nagy Lajosról: Nincs a világnak még egy királya, aki annyit tett volna birodalma és alattvalói javára, mint Lajos. S mégis nem öntelt ellenkezőleg, az Úristen mentől inkább felmagasztalta, annál alázatosabb és kegyesebb lett.*
(* – Meszlényi Antal: Magyar Szentek és szentéletű magyarok, Auróra könyvek, München 1976)
A magyar nép a Turul-nemzetség MINDEN királyát szentként tiszteli. De nemcsak a magyar nép és a Turulnemzetséget követő magyar királyok tartották “szent királyi elődöknek” Nimród király leszármazottait.
“Krakkóban a Szentek Közösségének temploma egy figyelemre méltó magyar kápolnával rendelkezik. Ott a magyar szentek sora Szent Árpáddal kezdődik. Igazán méltó a nagy mozaikkép a magyar szentek és boldogok hosszú sorához, végig a kápolna falán.” (Kardos Tamás)
„Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet.” (II. János Pál pápa)