EMLÉKTÖRVÉNY 1896-ból

ÁRPÁD FEJEDELEM, AZ ÁLLAMALAPÍTÓ

Az államalapítást, ugyanis hagyományosan Árpád fejedelemnek tulajdonították. 1896-ban a magyar országgyűlés Baross Gábor javaslatára elfogadta az ún. Ezredéves (Milleniumi) emléktörvényt. A törvény praembuluma egyértelműen rámutat arra, hogy az államalapítást nem Szent Istvánnak, hanem Árpád vezérnek tulajdonították. Az eredeti szöveg így szól:

A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapításának és fennállásának ünnepét üli. A törvényhozás ennek emlékét a következőkben örökíti meg:

1. §. A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhitattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta és az országot jó- és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta. 

2. §. Ezen ünnepélyes alkalommal az országgyűlés mindkét háza legmélyebb hódolattal járul ő császári és apostoli királyi felsége I. Ferenc József elé, akinek dicsőséges uralkodása alatt az ország ‘alkotmányos szabadsága’ és zavartalan fejlődése biztosítva van. Magyarország és társországainak apostoli királya viszont töretlen bizalmát nyilvánítja szeretett népének hűségében. Szilárd alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi. 

———————-

Vajon milyen ‘alkotmányra’ és milyen ‘szabadságra’ gondoltak a törvényhozó bölcs honatyák?  Csak nem az összmagyarság akaratából megalkotott etelközi, ill. pusztaszeri alkotmányokra? Ezek ugyanis biztosították a hadrakelő, majd honfoglaló magyarság minden fia és lánya számára a szabadságot. A Kárpát medencében oly módon sikerült a földeket szétosztani és azon letelepíteni a szilaj harcosokat, hogy a krónika – ha jól tudom – nem jegyez fel egyetlen határvillongást, de jószerint mezsgyevitát sem. Ez a nagy magyar csodák egyike. Egy ilyen mű létrehozására és megőrzésére csak az lehet képes, akinek hatalma elismert tekintélyén, tekintélye pedig olyan közbizalmon alapszik, amelyet az uralkodó fejedelem életével és halálával egyaránt kiérdemelt! 

(Szeszák Gyula, Ébresztő augusztus 20-ra, 2007.8.24. /részlet/ – HUNSOR – A  Magyar-Svéd Online Források)