Padányi Viktor
(idézetek)
“A magyar népnév ókori nyomainak kutatása a délkaukázusi térben már 150 éve megindult. Erre vonatkozó adatokat a legkülönbözőbb kútfőhelyekben, földrajzi elnevezésekben, más népek emlékezetében és közvetett utalásokban meggyőző mennyiségben és minőségben találtunk a másfél évszázad folyamán… A honfoglaláskor magunkkal hozott kultúránk – vallásunk, művészetünk, szokásaink – határozottan délkaukázusi volt. A Fekete-tenger – Kaukázus – Észak-Káspi vonaltól északra a magyar népnév sehol semmiféle torzulásában, semmiféle helynévben elő nem fordult.
Kr. e. a 17. szd-tól Kr. u. a 10. századig eltelő 2700 év folyamán babiloni, egyiptomi, asszír, káld-hurri, perzsa, görög, örmény, római, bizánci és arab kútfőkben, különböző korokból származó különböző nyelveken, különböző írásrendszerekkel, írásmódokon leírt és különböző helyeken talált leletek adatai újra és újra értesítenek egy népről, amelynek a neve határozottan és egységesen “m” hanggal kezdődik és van a belsejében egy lágy mássalhangzó, amelynek pontos visszaadására a fenti nyelvek fonetikai rendszere képtelen. Ezt a rejtélyes mássalhangzót ezek a nyelvek megpróbálják jelölni d, dz, t, th, tz, ts, z, k, x betűjeggyel, sőt az arabok d, dzs, az örmények gh hangokkal is.
Ez a név a Kr. e. 5. szd.-ig mita, mitha, mitanni, mada, méd, médj, médz, manni, manda, maza, matia, matsi, mus, max, mag torzulásokban jelenik meg. Feltűnő, hogy a Kr. e. 5. sz.-tól kezdve, a káspi-vidéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkanása során ugyanezek a nevek az -ar, -or, -er, -ir, -irra népnév-végződéssel ellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra, max-era, Match-ar, mezori, mezorani, mazori, megari,, maghiori (utóbbi négy többesszám), mazar, madzar, madjyr, matchar, magior, maghiar, moger, makar, madar, végül madzsar írásmódon.
Ugyanez a név kisebb-nagyobb torzulásokkal megjelenik a délkaukázusi és káspikörnyéki tér különböző földrajzi neveiben is. Mindezek alapján ki lehet mondani, hogy ilyen nevű nép a Kr. e. 17. és a Kr. u. 10. századok közti korban Előázsiában létezett. Ezzel szemben a délkaukázusi térben és a Káspi-környékén ma semmiféle m hanggal kezdődő nevű nép nem található, de az egész Eurázia területén is csak három van, Keletázsiában a mandzsuk, Indiában a mundák és Középeurópában a magyarok.
Földrajzi nevekben ez a népnév a következő helyeken fordul elő (a lista nem teljes):
Maxera délkáspi folyó Ptolomeusnál, Mazara nevű város a Tigris és az Eufrát forrásvidékén, Matsar nevű erőd a mai Pejbárt közelében, Madzar nevű város a Kuma és Bybala összefolyásánál az észak-káspi térben, a Kaukázus Magyar-Hegység neve, A Fekete-tenger Magyar-tenger neve, a különböző örmény történelmi és földrajzi munkákban említve Madzsar-völgy, Madzsarok faluja, stb.
Feltűnő jelenség az is, hogy ezek a nevek kivétel nélkül szabir viszonosságban, sőt igen kevés kivétellel a szabir szó társaságában jelennek meg, mintha a szabir-nak valaminő alcsoportját jelentenék.
A magyarság délkaukázusi eredete egyre szilárdabban álló tény…”
(Padányi Viktor, Dentu-Magyaria, Buenos Aires 1963, 121-127 o.)